5. Ezek a városok mind magas kőfallal voltak megerősítve, kapukkal, zárakkal, és rajtuk kívül még volt igen sok meg nem erősített város is.
6. Kiirtottuk ezeket úgy, ahogyan elbántunk Szíhónnal, Hesbón királyával: kiirtottuk minden városban a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket.
7. De az összes állatot meg ami a városokban prédára került, zsákmányként megtartottuk magunknak.
8. Így vettük el akkor az emóriak két királyától azt a földet, amely a Jordánon túl van, az Arnón-pataktól a Hermón-hegységig –
9. a szidóniak a Hermónt Szirjónnak nevezik, az emóriak pedig Szenírnek nevezik –,
10. minden várost a fennsíkon, egész Gileádot és egész Básánt Szalkáig és Edreíig, Óg királyságának a városait Básánban.
11. Csak Óg, Básán királya maradt meg már akkor a refáiak utódai közül. Nyugvóhelye bazaltkő nyugvóhely: ott van az ammóni Rabbában, kilenc könyök hosszú és négy könyök széles, a közönséges könyök szerint mérve.
12. Abban az időben vettük birtokba ezt az országot. Az Arnón-pataknál fekvő Aróértól fogva Gileád hegyvidékének a felét városaival együtt a rúbenieknek és a gádiaknak adtam.
13. Gileád többi részét és egész Básánt, Óg országát Argób egész vidékével együtt a Manassé törzse felének adtam. Básán egészét a refáiak földjének hívják.
14. Manassé fia, Jáír kapta Argób egész vidékét a gesúri és maakái határig. Ezért nevezik azt róla, vagyis Básánt, Jáír sátorfalvainak még ma is.
15. Mákírnak adtam Gileádot,
16. a rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádtól az Arnón-patakig terjedő területet, ahol a patak közepe a határ, továbbá a Jabbók-patakig terjedő területet az ammóni határig,
17. meg az Arábá-völgyet a Jordánig, ami a határ, és a Kinneret-tótól az Arábá-tengerig, azaz a Sós-tengerig, a Piszgá lejtőinek tövében, ezektől kelet felé.