1. Azután így beszélt Mózeshez az Úr a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy kijöttek Egyiptomból:
2. Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben.
3. Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a megszabott időben. Egészen a rá vonatkozó rendelkezések és előírások szerint készítsétek el.
4. Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát.
5. El is készítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján, estefelé a Sínai-pusztában. Mindenben úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr.
6. Néhány férfi azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon
7. ezek a férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt vagyunk tisztátalanok. Miért kellene megtagadni tőlünk, hogy áldozatot mutathassunk be az Úrnak a megszabott időben, Izráel fiaival együtt?
8. Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az Úr.
9. Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr:
10. Mondd meg Izráel fiainak: Ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek vagy utódaitok közül, az is készítsen páskát az Úrnak.
11. Ők a második hónap tizennegyedik napján, estefelé készítsék el, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg.
12. Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját sem szabad eltörni. Mindenben úgy készítsék el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól.
13. De ha valaki tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páskát elkészíteni, azt az embert ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az Úrnak a megszabott időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell.
14. Ha jövevény tartózkodik köztetek, és elkészíti az Úr páskáját, ő is a páskára vonatkozó rendelkezés és előírás szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés vonatkozzék rátok: a jövevényre és az ország szülötteire is.
15. Amikor a hajlékot fölállították, felhő borította be a hajlékot, a bizonyság sátrát, estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött.
16. Így volt ez mindig: felhő borította be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott.
17. Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.
18. Az Úr parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott.