17. Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden fejedelmétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek a nevét írd föl a maga vesszejére.
18. Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy nagycsalád fejéé.
19. Azután tedd le azokat a kijelentés sátrában a Bizonyság elé, ahol kijelentem magam nektek.
20. Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek.
21. Elmondta ezt Mózes Izráel fiainak, és minden fejedelem átadott neki egy-egy vesszőt. Nagycsaládonként egy fejedelemre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között.
22. Mózes letette a vesszőket az Úr színe elé a bizonyság sátrában.
23. Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és beérett rajta a mandula.
24. Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az Úr színe elől Izráel fiaihoz. Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét.
25. Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Vidd vissza Áron vesszejét megőrzésre a Bizonyság elé, jelként a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy meg ne haljanak!
26. Mózes eszerint járt el: úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr.
27. Akkor ezt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk!
28. Mindenki meghal, aki közeledni mer az Úr hajlékához! Vajon mindnyájunknak el kell pusztulnia?!