1. Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. Mert Mózes egy etióp asszonyt vett feleségül.
2. Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta.
3. Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.
4. Az Úr akkor rögtön ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman.
5. Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek.
6. Az Úr ezt mondta:Halljátok meg beszédemet:Ha van az Úrnak prófétája köztetek,azzal látomásban ismertetem meg magam,álomban beszélek hozzá.
7. De nem ilyen Mózes, a szolgám!Őrá az egész házam van bízva!
8. Szemtől szemben beszélek vele,világosan, nem rejtélyesen,az Úr alakját is megpillanthatja.Hogy mertetek hát szolgám,Mózes ellen beszélni?!
9. Az Úr haragra gerjedt ellenük, és eltávozott.
10. Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.
11. Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, amelyet esztelenül elkövettünk!
12. Ne legyen olyan Mirjám, mint a halva született, akinek a teste félig már oszlásnak indult!
13. Ekkor Mózes így kiáltott az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!
14. Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza!
15. Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.
16. Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.