1. Ezek voltak Dávid utolsó szavai:Így szól Dávid, Isai fia,így szól a magasra emelt férfi,Jákób Istenének felkentje,Izráel énekeinek kedveltje:
2. Az Úr lelke beszélt általam,az ő szava volt nyelvemen.
3. Izráel Istene ezt mondta,Izráel kősziklája így szólt hozzám:Az emberek igaz uralkodója,az istenfélő uralkodó
4. olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye,mint a felhőtlen reggel,melynek sugarától eső utánkisarjad a fű a földön.
5. Nem ilyen-e házam Isten színe előtt?Örök szövetségre lépett énvelem,benne elrendezett és biztosított mindent.Minden javam, minden örömöm őtőle származik.
6. De az elvetemültek mind olyanok,mint a szélhordta tövis,melyet nem fognak meg kézzel:
7. aki hozzájuk akar nyúlni,vasat ragad, lándzsanyelet;égő tűzzel égeti meg őket,ahol rájuk talál.
8. Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Bassebet, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le.
9. Azután Eleázár, Ahóhí fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak,
10. de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni.
11. A következő volt Sammá, a harári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehínél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok elől,
12. de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet.
13. Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg az Adullám-barlangba, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott.
14. Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél.
15. Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől!
16. Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak,
17. és ezt mondta: Az Úr mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.
18. Abísaj, Jóáb testvére, Cerújá fia volt a harminc vezér parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a harmincak között.
19. A harmincak között ő volt a legtekintélyesebb, ezért lett a parancsnokuk; ám az előző háromnak nem ért a nyomába.
20. A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
21. Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.
22. Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.
23. Tekintélyes volt a harminc között, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
24. Aszáél, Jóáb testvére is kivált a harminc közül, akik a következők voltak: Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
25. a haródi Sammá, a haródi Elíká,
26. a peleti Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia,
27. az anátóti Abíezer, a húsái Mebunnaj,
28. az ahóhi Calmón, a netófái Mahraj,
29. a netófái Héleb, Baaná fia, a benjámini Gibeából való Ittaj, Ríbaj fia,
30. a pirátóni Benájá, a nahalé-gaasi Hiddaj,
31. az arbai Abíalbón, a bahúrími Azmávet,
32. a saalbóni Eljahbá, Jónátán, Jásén fia,
33. a harári Sammá, az arári Ahíám, Sárár fia,
34. a maakái Elífelet, Ahaszbaj fia, a gilói Elíám, Ahítófel fia,
35. a karmeli Hecró, az arbai Paaraj,
36. a cóbái Jigál, Nátán fia, a gádi Bání,
37. az ammóni Celek meg a beéróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,
38. a jeteri Írá, a jeteri Gáréb
39. és a hettita Úriás. Összesen tehát harmincheten voltak.