1. Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből.
2. Így mondta:Az Úr az én kőszálam,váram és megmentőm,
3. Istenem, kősziklám,nála keresek oltalmat.Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram,menedékem és szabadítóm,megszabadítasz az erőszaktól.
4. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,és megszabadulok ellenségeimtől.
5. Mert körülvettek a halál örvényei,pusztító áradat rettent engem.
6. A sír kötelei fonódtak körém,a halál csapdái meredtek rám.
7. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,kiáltottam az én Istenemhez.Meghallotta hangomat templomában,kiáltásom fülébe jutott.
8. Megrendült és rengett a föld,az egek alapjai megremegtek,megrendültek, mert haragra gyúlt.
9. Füst jött ki orrából,szájából emésztő tűz,parázs izzott benne.
10. Lehajlította az eget, és leszállt,homály volt lába alatt.
11. Kerúbon ülve repült,szelek szárnyán jelent meg.
12. Sötétségből vont sátrat magának,víztömegből, gomolygó fellegekből.
13. Fényözön jár előtte,parázsló tűz izzik.
14. Dörög az Úr az égben,mennydörög a Felséges.
15. Kilőtte nyilait és szétszórta,kiröpítette villámait.
16. Láthatóvá vált a tengerfenék,föltárultak a világ alapjaiaz Úr dorgálásától,haragos szelének fúvásától.