14. Erre ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy mertél kezet emelni az Úr felkentjére, és megölni őt?!
15. Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, és végezz vele! Az pedig ledöfte, úgyhogy meghalt.
16. Majd ezt mondta neki Dávid: Magadnak köszönheted, hogy így jártál, hiszen a saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét.
17. Dávid ezzel a siratóénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt,
18. és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra, amely meg van írva a Jásár könyvében:
19. Izráel ékessége elesett halmaidon!Jaj, hogy elhullottak a hősök!
20. Ne mondjátok el Gátban,ne hirdessétek Askelón utcáin;ne örüljenek a filiszteusok lányai,ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai!
21. Gilbóa hegyei, halottak mezeje!Ne hulljon rátok harmat, ne érjen titeket eső!Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát,Saul pajzsát nem kenik többé olajjal.
22. Sebesültek vérétől, hősök kövérjétőlJónátán íja nem rettent vissza,Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen.
23. Saul és Jónátán, kik egymást szerették,éltükben kedvelték,a halálban sem váltak el.Gyorsabbak voltak a sasoknál,erősebbek az oroszlánoknál.
24. Izráel lányai! Sirassátok Sault,ki gyönyörű bíborba öltöztetett,ruhátokat arannyal ékesítette.
25. Jaj, elestek hőseink a harcban!Jónátánt halmaidon sebezték halálra!
26. Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán,oly kedves voltál nekem!Csodásabb volt a szereteteda nők szerelménél.
27. Jaj, elestek hőseink, elpusztultak a fegyverek!