14. Erre ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy mertél kezet emelni az Úr felkentjére, és megölni őt?!
15. Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, és végezz vele! Az pedig ledöfte, úgyhogy meghalt.
16. Majd ezt mondta neki Dávid: Magadnak köszönheted, hogy így jártál, hiszen a saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét.
17. Dávid ezzel a siratóénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt,
18. és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra, amely meg van írva a Jásár könyvében:
19. Izráel ékessége elesett halmaidon!Jaj, hogy elhullottak a hősök!
20. Ne mondjátok el Gátban,ne hirdessétek Askelón utcáin;ne örüljenek a filiszteusok lányai,ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai!
21. Gilbóa hegyei, halottak mezeje!Ne hulljon rátok harmat, ne érjen titeket eső!Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát,Saul pajzsát nem kenik többé olajjal.
22. Sebesültek vérétől, hősök kövérjétőlJónátán íja nem rettent vissza,Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen.