17. A két aranyzsinórt belefűzték a két karikába a hósen két végén.
18. A két zsinór két végét ráerősítették a két foglalatra, és ráerősítették az éfód vállrészének az elejére.
19. Készítettek még két aranykarikát, és azokat is ráerősítették a hósen két végére, azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül volt.
20. Azután készítettek még két aranykarikát, és ráillesztették azokat elöl az éfód két vállrészére, kissé lejjebb, közel az egybefűzéshez az éfód öve fölött.
21. A hósent karikáinál fogva kék bíbor zsinórral az éfód karikáihoz csatolták, hogy az éfód öve fölött legyen, és ne csússzék el a hósen az éfódról, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
22. Elkészítették az éfód palástját is takácsmunkával, az egészet kék bíborból.
23. A palást nyakkivágása középen volt, mint a mellvért nyakkivágása. A kivágás körös-körül szövéssel volt megerősítve, nehogy beszakadjon.
24. A palást szegélyére gránátalmákat készítettek kék és piros bíborból és sodrott karmazsin fonálból.
25. Készítettek színarany csengettyűket, és odaerősítették a csengettyűket a gránátalmák közé a palást szegélyére körös-körül, vagyis a gránátalmák közé.
26. Csengettyű meg gránátalma váltakozott a palást szegélyén körös-körül. Ebben szolgált a főpap, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.