1. Jeroboám király tizennyolcadik évében Abijjá lett Júda királya.
2. Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Míkájá volt, Úríél leánya, Gibeából.Háború tört ki Abijjá és Jeroboám között.
3. Abijjá indította meg a háborút négyszázezer válogatott harcosból álló haderővel, Jeroboám pedig nyolcszázezer válogatott harcossal vonult a csatába ellene.
4. Abijjá kiállt a Cemárajim-hegyre, amely Efraim hegyvidékén volt, és így szólt: Hallgassatok ide, Jeroboám és egész Izráel!
5. Tudnotok kellene, hogy az Úr, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta Izráel királyságát, örökké megmaradó szövetséggel.
6. De fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a szolgája, és föllázadt ura ellen.
7. Hitvány és elvetemült emberek gyűltek oda hozzá, és ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, mivel Roboám még ifjú és lágyszívű volt, és nem tudott szembeszállni velük.
8. Ti most azt gondoljátok, hogy elég erősek vagytok az Úr királyságával szemben, amely Dávid fiainak a kezében van, mert nagy tömeggel vagytok, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jeroboám csináltatott, hogy azok legyenek a ti isteneitek.
9. Elkergettétek az Úr papjait, Áron fiait és a lévitákat! Olyan papokat szereztetek magatoknak, mint más országok népei: akárki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy fölavassák, papja lehetett azoknak, amik nem is istenek.
10. Mi azonban megmaradtunk Istenünk, az Úr mellett, nem hagytuk el őt. A papok az Úr szolgálatában állnak, Áron fiai és a léviták is munkában vannak.
11. Minden reggel és minden este égőáldozatokat és jó illatú füstölőszereket áldoznak az Úrnak. Sorba rakják a kenyeret a tiszta asztalon, meggyújtják az arany lámpatartó mécseseit minden este, mert mi elvégezzük Istenünk, az Úr előtt a tennivalókat, de ti elhagytátok őt.