10. Elizeus ezt mondta neki: Menj, és mondd azt neki, hogy bizonyosan felépül. Bár az Úr velem megláttatta, hogy meg fog halni.
11. Akkor az Isten embere mereven maga elé nézett, azután sírva fakadt.
12. Hazáél megkérdezte: Miért sírsz, uram? Ő így felelt: Mert tudom, hogy milyen veszedelmet hozol Izráel fiaira. Erődjeiket fölperzseled, ifjaikat fegyverrel ölöd meg, csecsemőiket sziklához vágod, és terhes asszonyaikat felhasogatod.
13. Erre azt mondta Hazáél: Ugyan micsoda a te szolgád, ez a kutya, hogy ilyen nagy dolgokat vihetnék véghez? De Elizeus így felelt: Megláttatta velem az Úr, hogy te leszel Arám királya.
14. Elizeustól eltávozva bement urához, aki megkérdezte tőle: Mit mondott neked Elizeus? Ő így felelt: Azt mondta nekem, hogy bizonyosan fölépülsz.
15. Másnap azonban fogott egy takarót, vízbe mártotta, és urának az arcára terítette, úgyhogy az meghalt. Utána Hazáél lett a király.
16. Jórámnak, Aháb fiának, Izráel királyának ötödik évében, amikor Júda királya Jósáfát volt, kezdett uralkodni Jórám, Jósáfátnak, Júda királyának a fia.
17. Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.
18. Izráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát az Úr.
19. De az Úr nem akarta elpusztítani Júdát szolgájáért, Dávidért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.
20. Az ő idejében pártoltak el az edómiak Júdától, és királyt választottak maguknak.