23. Amikor meghallották a csapatparancsnokok és embereik, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartónak, elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán, Káréah fia, a netófái Szerájá, Tanhumet fia meg Jaazanjá, Maakáti fia embereikkel együtt.
24. Gedaljá megesküdött nekik és embereiknek, és így szólt hozzájuk: Ne féljetek a káldeusok szolgáitól! Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!
25. A hetedik hónapban azonban Jismáél, Netanjá fia, Elísámá unokája, aki királyi származású volt, elment tíz emberével, és levágta Gedalját, és az meg is halt. Levágták azokat a júdaiakat és káldeusokat is, akik ott voltak vele Micpában.
26. Ezután fölkerekedett az egész nép apraja-nagyja a csapatparancsnokokkal együtt, és elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól.
27. Jójákín júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónap huszonhetedikén történt, hogy Evíl-Meródak, Babilónia királya, abban az évben, amikor uralkodni kezdett, megkegyelmezett Jójákín júdai királynak, és kiengedte a fogházból.
28. Jóindulattal beszélt vele, és székét följebb tétette a többi király székénél, akik nála voltak Babilonban.