26. Lakosaiknak ereje elfogyott,megrettentek, megszégyenültek;olyanok lettek, mint a mezei növény,mint a gyenge fűszál,a háztetőn nőtt fű,amely elszárad, mielőtt szárba szökken.
27. Én tudom, ha leülsz,ha kimégy vagy bejössz,és ahogyan tombolsz velem szemben!
28. Mivel tombolsz velem szemben,és elbizakodott beszéded fülembe jutott,horgomat orrodba vetem,zablámat a szádba,és visszaviszlek azon az úton,amelyen idejöttél!
29. Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét!
30. Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn.
31. Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!
32. Azért ezt mondja az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be a városba, és nyilat sem lő ki rá, nem fordít feléje pajzsot, ostromsáncot sem épít ellene.
33. Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be – így szól az Úr.
34. Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért, Dávidért.
35. Azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek.
36. Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt.
37. Egyszer aztán, amikor éppen istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, a fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Ararát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.