17. Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat.
18. Isteneiket tűzre vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz csinálmányai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket.
19. De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten!
20. Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr, Izráel Istene: Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt.
21. Ezt az igét jelentette ki róla az Úr:Megvet, gúnyol tégedSion szűz leánya,fejét rázza mögöttedJeruzsálem leánya!
22. Kit gyaláztál és káromoltál,ki ellen emeltél szót?Kire néztél gőgös szemmel?Izráel Szentjére!
23. Követeid általaz Urat gyaláztad,amikor ezt mondtad:Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyekre,a meredek Libánonra is.Kivágtam sudár cédrusait,válogatott ciprusfáit;eljutottam legtávolabbi tanyájára,legsűrűbb erdejébe is.
24. Kutat ástam, és ittam másoknak a vizét;lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát.
25. Nem hallottad még, hogy én eztrégóta elvégeztem,jó előre kiterveltem?Most csak véghezviszem,hogy halomra dőljenek,rommá legyenek az erődített városok.
26. Lakosaiknak ereje elfogyott,megrettentek, megszégyenültek;olyanok lettek, mint a mezei növény,mint a gyenge fűszál,a háztetőn nőtt fű,amely elszárad, mielőtt szárba szökken.
27. Én tudom, ha leülsz,ha kimégy vagy bejössz,és ahogyan tombolsz velem szemben!
28. Mivel tombolsz velem szemben,és elbizakodott beszéded fülembe jutott,horgomat orrodba vetem,zablámat a szádba,és visszaviszlek azon az úton,amelyen idejöttél!