23. Dávid azonban így felelt: Testvéreim! Ne bánjatok így azzal, amit az Úr adott nekünk! Mert ő őrzött meg bennünket, és ő adta kezünkbe a bennünket kifosztó rablócsapatot.
24. Hogy is hallgathatnánk rátok ebben? Hanem amekkora a része annak, aki elment a harcba, akkora legyen annak is a része, aki a fölszerelésnél maradt; egyforma részt kapjanak!
25. És így lett ez attól a naptól fogva azután is: rendelkezéssé és szokássá tették ezt Izráelben mindmáig.
26. Amikor megérkezett Dávid Ciklágba, küldött a zsákmányból Júda véneinek, a barátainak, ezzel az üzenettel: Nektek szóló ajándék ez az Úr ellenségeinek zsákmányából!
27. Küldött a Bételben, Rámót-Negebben és Jattírban lakóknak,
28. az Aróérban, Szifmótban és Estemóában lakóknak,
29. a Rákálban, a jerahmeéliek városaiban és a kéniek városaiban lakóknak,
30. a Hormában, Bór-Ásánban és Atákban lakóknak,
31. a Hebrónban és mindazokon a helyeken lakóknak, ahol megfordult Dávid az embereivel.