2. Saul pedig magához vette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába.
3. És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát.
4. Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is.
5. És ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt Saul. Tetszett ez az egész népnek, még Saul udvari embereinek is.
6. Egyszer amint hazajöttek, amikor Dávid a filiszteusoktól győztesen tért vissza, kivonultak az asszonyok Saul király elé Izráel városaiból énekszóval, körtáncot lejtve, dobolva, örömkiáltások közepette, és háromhúrú hangszeren játszva.
7. A táncoló asszonyok így énekeltek:Megölt Saul ezer embert,Dávid meg tízezer embert!
8. Saul erre igen megharagudott, mert nem tetszett neki ez a dolog. Ezt gondolta ugyanis: Dávidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! A végén még a királyság is az övé lesz!
9. Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett Saul Dávidra.
10. Másnap megszállta Sault Istennek az a gonosz szelleme, és révületbe esett a házában, Dávid pedig, ahogy ilyenkor mindig, játszani kezdett a lanton. Saul kezében lándzsa volt.
11. Saul feléje dobta a lándzsát, mert ezt gondolta: A falhoz szegezem Dávidot! Dávid azonban két ízben is kitért előle.
12. És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól pedig eltávozott.