1. Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, sem azokról a vadállatokról és jószágokról, amelyek vele voltak a bárkában. Szelet bocsátott Isten a földre, és a víz apadni kezdett.
2. Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái; nem esett több eső az égből.
3. Azután a víz egyre jobban visszahúzódott a földről, és százötven nap múlva leapadt a víz.
4. A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegységben.
5. A víz állandóan fogyott a tizedik hónapig. A tizedik hónap első napján láthatókká váltak a hegyek csúcsai.
6. Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet csinált,
7. és kiengedett egy hollót. Az újra meg újra kirepült és visszatért, amíg föl nem száradt a víz a földről.
8. Kiengedett egy galambot is, hogy lássa: vajon leapadt-e a víz a föld színéről.
9. De a galamb nem tudott leszállni, ezért visszatért hozzá a bárkába. Víz borította ugyanis az egész földet. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába.