1. Jákób hívatta fiait, és ezt mondta:Gyűljetek össze, hadd mondjam el,mi történik veletek majd egykor!
2. Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai!Hallgassatok atyátokra, Izráelre!
3. Rúben, te vagy elsőszülöttem,erősségem, férfierőm első termése:kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős.
4. Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első,mert atyád ágyába léptél,akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél.
5. Simeon és Lévi testvérek,fegyvereik erőszak eszközei.
6. Társaságukba ne menj, lelkem,gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem!Mert embert öltek haragjukban,kedvtelésükben bikát bénítottak.
7. Átkozott haragjuk, mert vad,és dühük, mert hajthatatlan.Szétosztom őket Jákóbban,elszélesztem Izráelben.
8. Júda, téged magasztalnak testvéreid.Kezed ellenségeid nyakára teszed,leborulnak előtted atyádnak fiai.
9. Fiatal oroszlán vagy, Júda,prédától lettél naggyá, fiam!Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán– ki merné fölzavarni?!
10. Nem távozik Júdából a jogar,sem a kormánypálca térdei közül,míg eljő Síló, akinek engednek a népek.
11. Szőlőtőhöz köti ki szamarát,nemes tőkéhez szamárcsikóját.Ruháját borban mossa,köntösét a szőlő vérében.
12. Szemei bornál ragyogóbbak,fogai tejnél fehérebbek.
13. Zebulon a tengerpart felé lakik,a hajók kikötője felé,hátával Szidónra támaszkodik.
14. Issakár nagy csontú szamár,az aklok között heverész.
15. De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld,teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz.
16. Dán ítéli a maga népét,mint Izráel bármely törzse.
17. Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen,a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik.
18. Szabadításodra várok, Uram!