5. Majd elindultak. Isten pedig rettegéssel töltötte el a környező városokat, úgyhogy nem vették üldözőbe Jákób fiait.
6. Így érkezett meg Jákób Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van, az egész néppel együtt, amely vele volt.
7. Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült.
8. Ott halt meg Debóra, Rebeka dajkája. Bétel mellett temették el egy tölgyfa alá, amelyet Siratás Tölgyének neveztek el.
9. Isten újból megjelent Jákóbnak, miután visszatért Paddan-Arámból, és megáldotta őt.
10. Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek.
11. Majd ezt mondta neki Isten:Én vagyok a Mindenható Isten!Szaporodjál és sokasodjál!Nép származik tőled, sőt népek sokasága,és királyok sarjadnak ágyékodból.
12. Neked adom azt a földet,amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam,utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.
13. Azután eltávozott tőle Isten, arról a helyről, ahol beszélt vele.
14. Jákób pedig szent oszlopot állított azon a helyen, ahol beszélt vele; kőoszlopot, és italáldozatot mutatott be rajta, és olajat öntött rá.
15. Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.
16. Azután elindultak Bételből. Már csak rövid út választotta el őket Efrátától, amikor Ráhel szülni kezdett. A szülés azonban nehéz volt.
17. A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett!
18. Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el.
19. Így halt meg Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton.
20. Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított. Ráhel sírjának az emlékoszlopa ez még ma is.