21. Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.
22. De megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét.
23. Ő teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat!
24. És elnevezte Józsefnek, mert ezt mondta: Adjon nekem az Úr még másik fiút is!
25. Történt, hogy miután Ráhel megszülte Józsefet, Jákób azt mondta Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek haza a szülőföldemre!
26. Add ki a feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked! Hadd menjek el, hiszen te tudod, hogy mennyit dolgoztam nálad!
27. Lábán azt felelte neki: Bárcsak elnyerném jóindulatodat! Megtudtam a jelekből, hogy teérted áldott meg engem az Úr.
28. És hozzátette: Szabd meg a béredet, amit szeretnél tőlem, és én megadom neked!
29. Jákób azt felelte neki: Te tudod, hogyan szolgáltalak, és mivé lett nálam a jószágod.
30. Az a kevés, amid érkezésem előtt volt, sokra szaporodott, mert megáldott téged az Úr a lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam családjáért is?