13. Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni.
14. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt!
15. Még végig sem mondta ezt, máris jött Rebeka korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya, Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége.
16. Nagyon szép leány volt, hajadon, akinek még nem volt dolga férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött.
17. Ekkor a szolga odaszaladt hozzá, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból!
18. A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki.
19. Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
20. Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odaszaladt meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének.
21. Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem.
22. Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút,
23. és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra hely éjszakára apád házánál?
24. Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült.
25. Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára.
26. Akkor az ember meghajolt, leborult az Úr előtt,
27. és ezt mondta: Áldott az Úr, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűségét és szeretetét uramtól. Az Úr vezérelt engem ezen az úton uram testvérének házához.
28. A leány pedig elszaladt, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt.