12. De Isten ezt mondta Ábrahámnak: Ne bánkódj a fiú és a szolgálóleányod miatt! Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára, mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni.
13. De a szolgálóleány fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.
14. Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet, és odaadta Hágárnak. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában.
15. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket az egyik bokor alá,
16. maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban, és ezt mondta: Ne lássam, amikor meghal a gyermek! Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.
17. De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol fekszik!
18. Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle!
19. És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.
20. Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.
21. Párán pusztájában lakott, anyja pedig Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
22. Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadseregparancsnoka, Píkól azt mondta Ábrahámnak: Isten van veled mindenben, amit cselekszel.
23. Esküdj meg nekem most Istenre, hogy nem csalsz meg sem engem, sem a fiamat, sem az unokámat, hanem olyan hűségesen bánsz velem és azzal a földdel, ahol jövevény vagy, ahogyan én bántam veled!
24. Ábrahám így felelt: Megesküszöm.
25. De Ábrahám szemrehányást tett Abímeleknek amiatt, hogy Abímelek szolgái erőszakkal elfoglaltak tőle egy kutat.
26. Abímelek ezt mondta: Nem tudom, ki tette ezt. Te sem szóltál nekem, én sem hallottam róla, csak ma.
27. Akkor Ábrahám juhokat meg marhákat hozatott, és Abímeleknek adta. Majd szövetséget kötöttek egymással.
28. De Ábrahám különállított a nyájból hét bárányt.
29. Abímelek megkérdezte Ábrahámtól: Mire való ez a hét bárány, amelyeket különállítottál?
30. Ő azt felelte: Fogadd el tőlem ezt a hét bárányt, annak bizonyságául, hogy én ástam ezt a kutat.
31. Azért nevezték el azt a helyet Beérsebának, mert ott tettek esküt ők ketten.