15. Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.
16. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,
17. de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.
18. Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.
19. Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi.
20. Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.
21. Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére.
22. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.
23. Akkor ezt mondta az ember:Ez most már csontomból való csont,testemből való test.Asszonyember legyen a neve:mert férfiemberből vétetett.