4. Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!
5. Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6. Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
7. Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!
8. Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
9. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.
10. Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után.
11. Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
12. Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette.