47. Sőt a király udvari emberei is odamentek, és így áldják urunkat, Dávid királyt: Szerezzen Istened Salamonnak még nagyobb hírnevet, mint a tiéd, és tegye az ő trónját még a te trónodnál is nagyobbá! A király mélyen meghajolt a fekvőhelyén,
48. majd még ezt is mondta a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra.
49. Ekkor megrémülve fölkelt Adónijjá összes meghívottja, és elsiettek mindnyájan, amerre láttak.
50. Adónijjá azonban félt Salamontól, ezért elment, és megragadta az oltár szarvait.
51. Jelentették Salamonnak, hogy Adónijjá fél Salamon királytól, ezért megragadta az oltár szarvait, és ezt mondja: Esküdjék meg nekem most Salamon király, hogy nem öli meg fegyverrel a szolgáját!
52. Erre így szólt Salamon: Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem fog meggörbülni, de ha valami rosszat tesz, akkor meg kell halnia.
53. Ekkor érte küldött Salamon király, és elhozták az oltártól; ő pedig amint megérkezett, leborult Salamon király előtt. Salamon ezt mondta neki: Eredj haza!