5. Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította,
6. és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”
7. Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!”
8. Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét,
9. és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.”
10. Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
11. Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.
12. Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába.
13. Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén,
14. hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált:
15. „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája!
16. A nép, amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt.”
17. Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.”
18. Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak.
19. Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.”
20. Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt.
21. Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta.