45. Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.
46. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
47. Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Illést hívja.”
48. Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.
49. A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”
50. Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
51. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
52. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
53. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”
55. Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
56. Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja.
57. Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
58. Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.
59. József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,
60. és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott.
61. Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
62. Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,