3. Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában,
4. és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.
5. De ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”
6. Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt,
7. odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.
8. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a pazarlás?
9. Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni.”
10. Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem,
11. mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.
12. Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő.
13. Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!”
14. Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,
15. és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki.
16. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
17. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?”