13. Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!”
14. Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,
15. és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki.
16. Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
17. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?”
18. Ő ezt válaszolta: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal.”
19. A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
20. Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.
21. Evés közben így szólt: „Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem.”
22. Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?”
23. Ő pedig így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24. Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
25. Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: „Talán csak nem én vagyok az, Mester?” „Te mondtad” – felelte neki.