8. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
10. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
11. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve;
12. így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
14. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”
15. Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.
16. Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
17. Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”
18. Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók?
19. Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt.
20. Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?”
21. „A császáré” – felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”
22. Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.
23. Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: