24. „Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
25. Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.
26. Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét.
27. Végül aztán meghalt az asszony is.
28. A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?”
29. Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30. Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:
32. Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.”
33. Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
34. Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréjegyűltek.
35. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:
36. „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?”
37. Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38. Ez az első és a nagy parancsolat.
39. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
41. Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:
42. „Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt felelték: „Dávidé.”