Ószövetség

Újszövetség

Máté 22:13-27 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

13. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

14. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”

15. Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.

16. Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.

17. Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”

18. Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók?

19. Mutassatok nekem egy adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt.

20. Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felirat?”

21. „A császáré” – felelték. Jézus erre kijelentette: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”

22. Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.

23. Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:

24. „Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.

25. Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.

26. Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét.

27. Végül aztán meghalt az asszony is.

Olvassa el a teljes fejezetet Máté 22