1. Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
2. „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!
5. De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
6. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
8. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
10. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
11. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve;
12. így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
14. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”
15. Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.
16. Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
17. Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”
18. Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók?