3. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.”
4. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása:
5. „Mondjátok meg Sion leányának:Íme, királyod jön hozzád,szelíden és szamáron ülve,igavonó állat csikóján.”
6. A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik:
7. odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült.
8. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.
9. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta:„Hozsánna a Dávid Fiának!Áldott, aki jön az Úr nevében!Hozsánna a magasságban.”
10. Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?”
11. A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”
12. Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,
13. és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
14. Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.
15. Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának!” – haragra lobbantak,
16. és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus pedig így válaszolt nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?”
17. Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
18. Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett.