18. És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje.
19. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre.
20. Ő pedig látva hitüket, így szólt: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.”
21. Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?”
22. Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: „Miről tanakodtok szívetekben?
23. Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid – vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj?
24. Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, – így szólt a bénához –, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!”
25. Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament.
26. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: „Hihetetlen dolgokat láttunk ma!”
27. Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!”
28. Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt.
29. Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz.