29. De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon.
30. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.
31. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.
32. Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?”
33. Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
35. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
36. Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
37. Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.
38. Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?
39. Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.”
40. És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41. Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: „Van-e itt valami ennivalótok?”
42. Erre adtak neki egy darab sült halat.
43. Elvette és szemük láttára megette.
44. Majd így szólt hozzájuk: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban.”