Ószövetség

Újszövetség

Lukács 23:34-54 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

34. Jézus pedig így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.

35. A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!”

36. Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki,

37. és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!”

38. Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.

39. A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.”

40. De a másik megrótta, ezt mondva neki: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!

41. Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.”

42. Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.”

43. Erre ő így felelt neki: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”

44. Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön.

45. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.

46. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” És ezt mondva meghalt.

47. Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.”

48. És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért.

49. Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

50. Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú,

51. aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát.

52. Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

53. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha.

54. Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat.

Olvassa el a teljes fejezetet Lukács 23