Ószövetség

Újszövetség

Lukács 23:29-41 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

29. mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!

30. Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! – és a halmoknak: Borítsatok el minket!

31. Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?”

32. Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.

33. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

34. Jézus pedig így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.

35. A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!”

36. Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki,

37. és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!”

38. Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.

39. A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.”

40. De a másik megrótta, ezt mondva neki: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!

41. Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.”

Olvassa el a teljes fejezetet Lukács 23