52. Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: „Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.
53. Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.”
54. Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
55. Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.
56. Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.”
57. Ő azonban letagadta, ezt mondva: „Asszony, nem ismerem őt!”
58. Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: „Te is közülük való vagy!” De Péter így válaszolt: „Ember, nem vagyok!”
59. Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: „De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.”
60. Péter azonban ismét tagadta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.
61. Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.”
62. Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
63. Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,
64. majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki ütött meg téged!”
65. És sok más szidalmat is szórtak reá.
66. Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba,
67. s ott felszólították: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Ő pedig így válaszolt: „Ha megmondom nektek, nem hiszitek,
68. ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.
69. De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.”
70. Erre mind azt kérdezték: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” „Ti mondjátok, hogy én vagyok” – felelte nekik.
71. Azok pedig így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.”