39. Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.
40. Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”
41. Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:
42. „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”
43. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.
44. Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.
45. Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.
46. Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”
47. Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.
48. Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”
49. Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, odavágjunk a karddal?”
50. Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.
51. Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok abba!” És megérintve a fülét, meggyógyította őt.
52. Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: „Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.
53. Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.”
54. Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
55. Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.