Ószövetség

Újszövetség

Lukács 22:29-41 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

29. és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt;

30. hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.”

31. „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

32. de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.”

33. Ő erre így válaszolt: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!”

34. Jézus azonban ezt felelte: „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.”

35. Azután ezt kérdezte tőlük: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” „Semmiben” – válaszolták.

36. Majd ezt mondta nekik: „Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.

37. Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.”

38. Erre így szóltak: „Uram, íme, van itt két kard.” Ő pedig azt felelte: „Elég!”

39. Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.

40. Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”

41. Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

Olvassa el a teljes fejezetet Lukács 22