37. Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.
38. Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.”
39. Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.”
40. És nem mertek többé kérdezni tőle semmit.
41. Ő azonban megkérdezte tőlük: „Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia?
42. Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,
43. amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet.
44. Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?”
45. Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz:
46. „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon;
47. akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.”