35. Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
36. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.
37. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
38. és ezt kiáltották:„Áldott, a király,aki az Úr nevében jön!A mennyben békesség,és dicsőség a magasságban!”
39. A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!”
40. De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”
41. Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,
42. és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.
43. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak;
44. földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”