26. De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.
27. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.”
28. Miután ezeket elmondta, tovább haladt Jeruzsálem felé.
29. Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
30. „Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide.
31. Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá.”
32. Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik.
33. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”
34. Ők így feleltek: „Mert az Úrnak van szüksége rá.”
35. Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
36. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.
37. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,
38. és ezt kiáltották:„Áldott, a király,aki az Úr nevében jön!A mennyben békesség,és dicsőség a magasságban!”
39. A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!”
40. De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”
41. Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,
42. és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.
43. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak;