15. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.
16. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.
17. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?
18. Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?”
19. És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”
20. Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá.
21. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! – Mert az Isten országa közöttetek van!”
22. A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlen egyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.
23. Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána!
24. Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.
25. Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.