Ószövetség

Újszövetség

Lukács 14:17-35 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

17. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van.

18. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!

19. A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem!

20. Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.

21. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat.

22. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.

23. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.

24. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.”

25. Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt:

26. „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.

27. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.”

28. „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?

29. Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja,

30. és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.”

31. „Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le előbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene?

32. Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.

33. Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.”

34. „Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?

35. Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!”

Olvassa el a teljes fejezetet Lukács 14