Ószövetség

Újszövetség

Lukács 13:4-14 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

4. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?

5. Nem! Sőt – mondom nektek –: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.”

6. Azután ezt a példázatot mondta: „Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.

7. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?

8. De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom,

9. hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki.”

10. Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.

11. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni.

12. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedből.”

13. És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.

14. A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: „Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig szombaton!”

Olvassa el a teljes fejezetet Lukács 13