Ószövetség

Újszövetség

Lukács 11:1-9 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

1. Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait.”

2. Ő pedig ezt mondta nekik: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:Atyánk, szenteltessék meg a te neved.Jöjjön el a te országod.

3. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.

4. És bocsásd meg a mi bűneinket,mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek.És ne vígy minket kísértésbe.”

5. Azután így szólt hozzájuk: „Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,

6. mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek;

7. – és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked!

8. Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.”

9. „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.

Olvassa el a teljes fejezetet Lukács 11