1. Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült.
2. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
3. Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit.
5. Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!
6. Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza.
7. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
8. Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.
9. Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.
10. Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt:
11. Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa.
12. Mondom nektek: Sodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.”
13. „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.
14. De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.
15. Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni!”