60. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.”
61. Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.”
62. Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.
63. Ő táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott.
64. És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.
65. Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.
66. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
67. Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: